Valamiért, ki tudja, miért épp megint most, talán mert "túl jó" most nekem, talán mert a skorpióban jár a Mars, talán mert csak és kész, megint előtérbe került nálam a határvédelem problémája. Napok óta rágom, nem akartam írni, nehogy úgy tűnjön, hálátlanul panaszkodom, éppen most, de nem, nem vagyok hálátlan, csak ez most nehéz.
Arról van szó, hogy - nagyjából, amióta az eszemet tudom, vagy talán még régebb óta, mert ehhez nem is kell ész - valamiért nem ismerem fel idejében, ha bántanak. Verbálisan, persze, azt valszeg bántásnak érzékelném, ha valaki megütni, bár, talán még az is lehet, hogy megmagyaráznám magamnak: igaza volt.
Nehéz erről írni, annyira megterhel, hát, most kurvára nincs flow, akadoznak a szavak. Legszívesebben abbahagynám az egészet s néznék ki az ablakon inkább, jó volna az egészet visszatuszkolni oda, ahonnan jött, és örülni mondjuk, hogy már csak 5 nap van nyaralásig, de hát én mazochista(?) vagyok, ha valami nehéz, akkor juszt is, nézzük meg, dolgozzuk meg, tegyük a helyére.
Tessék, már majd egy fél oldalt összeírtam, mégsem tértem a lényegre. Akkor most. Úgy működöm, hogy legtöbbször (kivéve párkapcsolatban, mert ott elég jól működik az indikátorom) csak utólag veszem észre, ha valaki bántott. Akár öt perc, akár fél nap múlva. Ezért aztán "hagyom" sokszor, hogy bántsanak - mivel anno azt tanultam meg, hogy egy szeretetkapcsolatba bőven belefér a (lelki) integritás megsértése. A sok (apró) bántás viszont csak gyűlik-gyűlik, a harag forr odabent, csak éppen eléggé le van fojtva, s ha utat is talál magának, legtöbbször célt tévesztve, elvetélve szivárog ki valahogy. Nem csoda hát, ha az életerőm kettesen pislákol, és a hajam hullik! Hiszen ezek mind-mind ugyanaz az analógia! Pár napja meg átcsaptam az ellentétes működésbe: "túlérzékeny", sértődékeny vagyok, minden apró félmondaton napokig őrlődöm, tüskét érzek ott is, ahol legfeljebb csak egy szálka karcolt meg. És ahogy ezt átgondoltam, rájöttem, hogy a mostanában erősödő allergiám is erről szól: túlműködő immunvédelem. Remek ez a felismerés, csak hát pontosan tudom, hogy a kognitív szint édeskevés, ezt érzelmileg lenne érdemes megdolgozni. Úgy tapasztalom, ide a legjobb egy jó kis drámajáték vagy egy kis bodywork volna jó. Azt még nem tudom, ősztől az egyetem és Budalaci mellett hogy fog beleférni az életembe (időben és pénzügyileg), de remélem, majd adódik valami.