Könyvajánló ismét, a megújult külsejű dosszién. Ezúttan Szendi Gábor: Párbajok nélkül c. könyvét fogom bemutatni, mert jó. Önsegítő könyveket jó ideje nem olvasok már, pszichológia témában pedig mostanság jellemzően egyetemi tankönyveket, de Szendivel szoktam kivételt tenni. Így hagytam, hogy a könyvtárban a kezembe nyomja magát, és nem is bántam meg.

A borító és a cím némiképp párkapcsolati témát sejtet, de szerencsére nem, legalábbis részben nem. Az első részben egyetlen szó sem esik megfakult kapcsolatok házi reparálásáról, és bár valószínűleg ez utóbbi adja majd el a könyvet, olvasás közben erre jó ideig várni kell. Szerencsénkre. Szendi ugyanis kiváló szakember, élvezetes stílusú szerző, eredeti gondolkodó. Szeretem az írásait akkor is, ha jó sok mindennel nem értek egyet. Szendi megrögzött kognitív viselkedésteraputa. Sok máshoz is ért, de ezt a könyvet így írta. Valamiért a viselkedésterapeuták rettenetesen fújnak az analitikusokra, illetve bármilyen, analitikus alapon nyugvó pszichoterápiára. Persze, egy alaposan kiképzett analitikus ilyenkor csak somolyog a bajsza alatt, és a viselkedésterapeuta kirohanásait annak tulajdonítja, hogy az túlságosan megérint egy elfojtott, veszélyes tudattalan tartalmat, vélhetően a gyerekkorból 
És valóban, bár léteznek még klasszikus analitikusok (egy barátnőm jár is egyhez), azért az analitikus szemléletű terápiát sem úgy kell manapság elképzelni, hogy a kliens a díványon fekszik, az analitikus a látóterén kívül ül, és szökőévente egyszer szólal meg, akkor is csak azt, hogy jövő héttől emelkednek az óra költségei.
No de elkalandoztam. Szendi beszól az okokat feltáró terápiákra, majd rátér a kognitív és metakognitiv viselkedésterápia hájpolására. És bár én nem értek egyet azzal, hogy ez önmagában tartós (ismétlem, tartós) változást tudna létrehozni a személyiségben, kétségkívül kimazsolázhatunk belőle hasznos tanácsokat. Például kipróbálhatjuk magunkon Szendi Viselkedj úgy, amilyen lenni szeretnél! módszerét. A szerző számtalan saját életeseményén keresztül mutatja be, hogyan alkalmazta sikerrel ezt a technikát. Ettől rendkívül hiteles lesz és szerethető, és erősen ösztönöz arra, hogy ezt én is megpróbáljam. Idézek egy részt, ami a legjobban megfogott: (154. oldal a Jaffa Kiadó 2013-as kiadásából)

"Leírom, hogy én hogyan oldottam meg életem egyik komoly problémáját, a negatív önértékelésemet. Azért saját magamról írok, mert magamat ismerem a legjobban: tudok minden apró részletet a külső-belső történésekről, tudom, mit gondoltam, éreztem, cselekedtem, emellett a mai napig követem az "esetet", és látom, hogy nincs visszaesés, a módszer igazoltan működik. Előzetesen csak annyit, hogy sokáig azt hittem: ha "híres leszek", automatikusan megoldódik minden. Gyerekes elképzelés volt, de az vesse rám az első követ, aki nem gondolkodott erről hasonlóképpen. Végül is az emberek joggal hiszik, hogy akik eredményeket értek el, azok pozitív önértékelésű emberek. Amikor végre dramaturg lettem a filmgyárban, és elkészült életem első nagyjátékfilmje, aminek én voltam az írója, azt gondoltam: ütött az óra. A bemutató után fent álltam a stábbal a Vörös Csillag mozi színpadán - Páger Antal és Reviczky Gábor voltak a főszereplők - és nem történt semmi. Lejöttem, és hazamentem ugyanabba az életbe, amiből a moziba érkeztem. Bennem akkor esett le a tantusz: az önértékelési problémát a külső események nem oldják meg."

És Szendi ezt követően fejti ki módszerét, melynek egy mondatban a lényege: Nem hinni kell benne, hanem csinálni kell. Többször idézi Edmond Dantès példáját, aki If várába zárva nem azon gondolkodott, vajon képes lesz-e áttörni a börtönfalat, hanem minden nap ásott. Valószínűleg, ha nekiáll azon totojázni, vajon érdemes-e hinni vállalkozása sikerében, a saját cellájában halt volna meg, és ma a világirodalom szegényebb lenne Monte Christo grófjával.

Azt gondolom, az igazság a kettő ötvözete. Hinni is kell magunkban, meg csinálni is. Ha nem tudunk hinni magunkban, érdemes segítséget kérni. A csináláshoz viszont nem kell más, csak odaszánás. Nekilátunk, oszt rajta. Azokban a lelkiállapotokban is működik, amikor épp nem annyira tudunk hinni magunkban. Én mindensetre teszek ezzel egy próbát.

(Feltett szándékom a pszichológiai jellegű írásaimat kiszervezni a főnixként újjáéledő önismereti blogomba. Más néven, más stílusban, de ugyanúgy én írom.)