Testbeszéd és más pszichoszomatikus jelenségek
A kezembe került Gy-nál Allen és Barbara Pease új csodakönyve, A testbeszéd enciklopédiája. Bár elhatároztam, hogy nem fogok mindent fikázni a blogon, ne tűnjek már olyan negatívnak, de mégiscsak fanyalogtam, mikor beleolvastam. Hurrá, sikerült újabb bőrt lehúzni a témáról. Nyilván, Pease nevével ma már szinte bármit el lehet adni, még akkor is, ha falra hányt borsó az egész (idióta szóvicc, bocs), és ha gyakorlatilag semmi újat nem mond a témáról, sőt, jóval el is marad a Pease-től megszokott színvonaltól. Kezdődött a klassszikus Testbeszéd-opusszal, ami jó volt, majd jöttek más könyvek, asszem vmi Szó-beszéd című is, egy nemtomhogyhívják társszerzővel, aztán meg a Miért hazudik a férfi, miért sír a nő (v. vmi ilyesmi című), ami alapmű, jó sok aha-élménnyel, meg majdnem katartikus felfedezéssel. (Azért csak majdnem, mert - mint már írtam - az ember szerintem nem fog megváltozni attól, hogy elolvas pár könyvet. Még ha odabasz az a könyv, akkor se.) Az említett könyvben sok okosság bírt leíródni, pl. a női zsörtölődésről (nem is tudok azóta már igazán jóízűen zsörtölődni, mert mindig eszembe jut, ez milyen helytelen, és lefutnak párhuzamosan a konstruktív megoldások - fenébe velük!), meg arról, mit csináljunk a pasival, ha konzekvensen, napokon át nem hajlandó kidobni a zokniját a szennyesbe, meg a joghurtospoharat a szemétbe. (Megjegyzem, e tekintetben nekem nem használt a Pease-módszer. Legeslegjobb Barinő most olvassa a könyvet - egyelőre a kezdeti lelkesedés fázisában van. Majd meglátjuk, mire jut.) Szóval, az eredeti Testbeszéd oké, meg ez a Miért sírós is, de azokhoz képest az új könyv nem mond semmi újat, csak még egyszer elmondja, amit már jó néhány könyvön keresztül fejtegetett. Nem is értem, mi szükség volt arra, hogy kiadják, azaz dehogyisnem, jó drágán el lehet adni jó sokat belőle, s mennyivel komolyabb cím, hogy A testbeszéd enciklopédiája, mintsem egy mezei Testbeszéd, nemde?
Zöldfülű 17 éves koromban (amikor rettenetesen szerettem volna bepasizni végre) akadt először dolgom a Testbeszéddel, jó sokat tanultam is belőle, pl. azt, hogy a pasi farka arra áll, amerre a lábfeje, tehát, ha többen beszélgetünk, az (a nő) érdekli a pasit, aki felé a lábfeje néz. (Ez nőknél is így van, persze, csak ott nem leng ki az iránytű.:) (Emlékszem, Attilával a megismerkedésünk környékén sokat beszélgettünk így körben, és eleinte bizony nem felém nézett a lába...) A könyvben leírtakat is leginkább csak passzív szemlélődésre tudom felhasználni, hiába olvastam oldalakat arról, hogyan vonjuk magunkra egy pasi figyelmét...ha egy társaságban mindenki engem néz, akkor biztos, h vmi oltári nagy hülyeséget mondtam, vagy tettem, esetleg magamra/vki másra öntöttem valamit, és a néhány pillanatig tartó bámulásnak röhögés lesz a vége, nem telefonszámelkérés. (A mai napig gőzöm sincs, mi fogta meg bennem azokat a pasikat, akikkel dolgom volt.) Szemezni is csak egyszer próbáltam, vki nézett a buszon, nagyon, én meg megpróbáltam visszanézni rá, erre fülig pirultam, és nekimentem a kapaszkodónak.
Viszont meglepve olvastam, hogyha egy nő összefut egy pasival, a megszólalás előtt adni kell neki 1-2 másodpercet, h végigmérje a nőt (ezt akkor is megteszi, ha a nő nem tetszik neki), mert különben a beszélgetés során fogja ezt bepótolni, és, mint azt tudjuk, az egyszeri pasi nem képes kétfelé figyelni, kivéve, ha egyszerre kell tévézni, meg számítógépezni, meg a pár éves házasok már képesek szex közben követni a focimeccs/film eseményeit:). Egyébként ebben a megnézősdiben az volt a meglepő, h a pasik ezt akkor sem mulasztják el, ha a nő egyébként nem tetszik nekik. Akkor miért?
Egyvalami viszont nem fér a fejembe. Ha a keresztbe tett láb köztudomásúan védőgátképző-tartózkodó pozíció, miért tartják a férfiak ezt a legvonzóbb női ülésmódnak - még akkor is, ha a nőn nadrág van? Épp a védekezés miatt? Nem értek a pasikhoz.
És amikor a testbeszéd fogalma azt jelenti, hogy a pasi nem néz egész randi alatt a szemembe, és magvas mondandóját a cicimnek intézi? J. kolléganővel ez pont egy állásinterún esett meg: az interjúztató nyála a dekoltázsába csöpögött, el is képzeltem selymesen behízelgő hangját, amint J. mellére bámulva megkérdezi: és, hogy tervezik a jövőjüket nálunk a cégnél? Jóemlékű töritanárom (akinél mindig az felelt, aki aznap miniszoknyában volt) is képes volt egész felelet alatt a cickómat fixírozni - miközben lelkesen mondtam fel a dualizmust...
Egyébként ezzel szerintem nincs is különösebb gond (hacsak nem túlságosan feltűnő). Ez van, és kész. A cicibámulással legtöbbször annak szokott baja lenni, akin nincs mit bámulni...
Ha már úgyis a pszichológiát karcolgatom, elbüszkélkedem, h Attilát sikerült dominánsan flegmatikus személyiségként definiálnom - sztem kb áll rá, amit a flegmatikusokról írnak. Én annak idején csináltam egy nagyon profi tesztet (pszichológus adta), amiből kijött, h én meg szangvinikus-melankolikus keverék vagyok. (No igen, ez kevésbé jól hangzó, orvosi nevén a mániás depresszió...:) A neten is kerestünk tesztet a 4 személyiségtípusra, de nem találtunk igazán jót, mert az egyikben pl. mindig 4 tulajdonság közül kell kiválasztani azt, amit az ember leginkább magára jellemzőnek gondol, itt meg erősen bejátszik az, h az ember mit is szeretne gondolni magáról, és amúgy sem látja magát kellően objektíven. Olyasmi teszt kéne, mint amit én töltöttem ki régen, amiben arra kell válaszolni, mit tenne az ember bizonyos szituációkban. Ez jóval kézzelfoghatóbb. Vicces dolog ez a négyes felosztás, bár nyilván a konkrét tudományos alapja már megcáfolódott, mégsem véletlen, h ekkora toposz a pszichológiában. B. kolléganőm pl. ránézésre a prototipikus szangvinikus, oktatni lehetne vele ezt a típust. Magával ragadó jelenség.
K.
Update: Eszembe jutott, h mégiscsak tanultam újat abból a könyvből. Mégpedig azt, h az a mosolya, mikor az ember nem villantja ki a fogát, ált.ban nem őszinte. Ezt, ugye, főleg nők szokták alkalmazni, mikor vkit a hátuk közepére sem kívánnak, ám mégsem küldik el az illetőt a halál ferde faszára, hanem műmosolyognak. (Pasik jellemzően nem szoktak kényszermosolyogni.) Az őszinte mosolynál legtöbbször a fog is látszik. Szóval, ha egy nő nem mutatja ki a foga fehérjét, az gyanús.
Zöldfülű 17 éves koromban (amikor rettenetesen szerettem volna bepasizni végre) akadt először dolgom a Testbeszéddel, jó sokat tanultam is belőle, pl. azt, hogy a pasi farka arra áll, amerre a lábfeje, tehát, ha többen beszélgetünk, az (a nő) érdekli a pasit, aki felé a lábfeje néz. (Ez nőknél is így van, persze, csak ott nem leng ki az iránytű.:) (Emlékszem, Attilával a megismerkedésünk környékén sokat beszélgettünk így körben, és eleinte bizony nem felém nézett a lába...) A könyvben leírtakat is leginkább csak passzív szemlélődésre tudom felhasználni, hiába olvastam oldalakat arról, hogyan vonjuk magunkra egy pasi figyelmét...ha egy társaságban mindenki engem néz, akkor biztos, h vmi oltári nagy hülyeséget mondtam, vagy tettem, esetleg magamra/vki másra öntöttem valamit, és a néhány pillanatig tartó bámulásnak röhögés lesz a vége, nem telefonszámelkérés. (A mai napig gőzöm sincs, mi fogta meg bennem azokat a pasikat, akikkel dolgom volt.) Szemezni is csak egyszer próbáltam, vki nézett a buszon, nagyon, én meg megpróbáltam visszanézni rá, erre fülig pirultam, és nekimentem a kapaszkodónak.
Viszont meglepve olvastam, hogyha egy nő összefut egy pasival, a megszólalás előtt adni kell neki 1-2 másodpercet, h végigmérje a nőt (ezt akkor is megteszi, ha a nő nem tetszik neki), mert különben a beszélgetés során fogja ezt bepótolni, és, mint azt tudjuk, az egyszeri pasi nem képes kétfelé figyelni, kivéve, ha egyszerre kell tévézni, meg számítógépezni, meg a pár éves házasok már képesek szex közben követni a focimeccs/film eseményeit:). Egyébként ebben a megnézősdiben az volt a meglepő, h a pasik ezt akkor sem mulasztják el, ha a nő egyébként nem tetszik nekik. Akkor miért?
Egyvalami viszont nem fér a fejembe. Ha a keresztbe tett láb köztudomásúan védőgátképző-tartózkodó pozíció, miért tartják a férfiak ezt a legvonzóbb női ülésmódnak - még akkor is, ha a nőn nadrág van? Épp a védekezés miatt? Nem értek a pasikhoz.
És amikor a testbeszéd fogalma azt jelenti, hogy a pasi nem néz egész randi alatt a szemembe, és magvas mondandóját a cicimnek intézi? J. kolléganővel ez pont egy állásinterún esett meg: az interjúztató nyála a dekoltázsába csöpögött, el is képzeltem selymesen behízelgő hangját, amint J. mellére bámulva megkérdezi: és, hogy tervezik a jövőjüket nálunk a cégnél? Jóemlékű töritanárom (akinél mindig az felelt, aki aznap miniszoknyában volt) is képes volt egész felelet alatt a cickómat fixírozni - miközben lelkesen mondtam fel a dualizmust...
Egyébként ezzel szerintem nincs is különösebb gond (hacsak nem túlságosan feltűnő). Ez van, és kész. A cicibámulással legtöbbször annak szokott baja lenni, akin nincs mit bámulni...
Ha már úgyis a pszichológiát karcolgatom, elbüszkélkedem, h Attilát sikerült dominánsan flegmatikus személyiségként definiálnom - sztem kb áll rá, amit a flegmatikusokról írnak. Én annak idején csináltam egy nagyon profi tesztet (pszichológus adta), amiből kijött, h én meg szangvinikus-melankolikus keverék vagyok. (No igen, ez kevésbé jól hangzó, orvosi nevén a mániás depresszió...:) A neten is kerestünk tesztet a 4 személyiségtípusra, de nem találtunk igazán jót, mert az egyikben pl. mindig 4 tulajdonság közül kell kiválasztani azt, amit az ember leginkább magára jellemzőnek gondol, itt meg erősen bejátszik az, h az ember mit is szeretne gondolni magáról, és amúgy sem látja magát kellően objektíven. Olyasmi teszt kéne, mint amit én töltöttem ki régen, amiben arra kell válaszolni, mit tenne az ember bizonyos szituációkban. Ez jóval kézzelfoghatóbb. Vicces dolog ez a négyes felosztás, bár nyilván a konkrét tudományos alapja már megcáfolódott, mégsem véletlen, h ekkora toposz a pszichológiában. B. kolléganőm pl. ránézésre a prototipikus szangvinikus, oktatni lehetne vele ezt a típust. Magával ragadó jelenség.
K.
Update: Eszembe jutott, h mégiscsak tanultam újat abból a könyvből. Mégpedig azt, h az a mosolya, mikor az ember nem villantja ki a fogát, ált.ban nem őszinte. Ezt, ugye, főleg nők szokták alkalmazni, mikor vkit a hátuk közepére sem kívánnak, ám mégsem küldik el az illetőt a halál ferde faszára, hanem műmosolyognak. (Pasik jellemzően nem szoktak kényszermosolyogni.) Az őszinte mosolynál legtöbbször a fog is látszik. Szóval, ha egy nő nem mutatja ki a foga fehérjét, az gyanús.
Szólj hozzá!
