Adott egy nő, tök gyönyörű, néhányszor látom a büfében, itt-ott. Feltűnik, milyen szép és csinos. Hallgatag, de azt hinnénk, tán kissé fenn hordja az orrát. Megteheti, ilyen külsővel.
Aztán leülünk egy koktél mellé négyen (azaz, a rend kedvéért, mindenki egy mellé), beszélgetünk picit, és kiderül, a nőnek önértékelési zavarai vannak, fasza negatív sorskönyvvel, meg a jó ég tudja, mi mindennel megtűzdelve.

Nem, ez a nő nem én vagyok. Mondom, tök gyönyörű.