Nahát, ezt képzeljétek el! Tegnap volt a névnapom (Tódor vagyok, nem Rómeó!), és a sünibaba hívott sok vendéget, azt mondta, ez lesz az én névnapi zsúrom. Meghívta az egész BEKÁJ-t, azaz a munkahelyi barátnőit, meg az egyikük vőlegénye is jött, Tódornapot ünnepelni. És a sünibaba sütött-főzött, háromféle sütit, meg paprikás csirkét, amiből én is kaptam, nyamm, először bizalmatlan voltam, szaglásztam-szimatoltam, hogy mi ez a tányéromban, aztán belekóstoltam, és mmmm... ez jó volt.
Aztán biztosan nagyon egészséges sün leszek, mert elég sokat koccintottak az egészségemre. Attól félek, ők nem lesznek másnap egészségesek ennyi koccintás után. Azt hallottam, hogy sokat nevettek, és majdnem éjfélig itt voltak, emiatt egy kicsit később kaptam vacsorát, még szerencse, hogy napközben kaptam enni, huh.
Egyébként nem értem pontosan, miről is szól ez a névnap. Úgy láttam, örülnek nekem, és szeretnek, mint minden nap, de fényes nappal felébresztenek, minden egyes alkalommal, amikor új vendég érkezik, és épphogy elvackoltam magam az előző érkező vendég miatti ébresztés után. És hatan állják körül a dobozomat, és le is fényképeznek, és megnézik, ahogy eszem (kicsit féltem tőle, hogy kicsennek egy husit a tányéromból, ahogy én szoktam a Boldizsáréból, úgyhogy gyorsan megettem mindent), és a legelvetemültebb, aki pont a sünibaba volt, még a fülemet is megpróbálta meghúzni, no, erre azért bemorcoltam kicsit, minden bizalmaskodásnak van határa, mégse őriztünk együtt libákat! (A vadsünik elég ritkán libapásztorkodnak. Bár, Tóbiás nagyapám mesélt egy komájáról, aki libapásztorkodással akarta megkeresni a mindennapi betevőt, aztán hamar letett róla, mert nem találta meg a hangot a libákkal, és inkább beállt a nagyapám pálinkafőzdéjébe inasnak.)
Egyszóval, jó volt a névnap, azt leszámítva, hogy kicsit keveset aludtam. De mutassatok nekem még egy vadsünt, akinek ekkora mulatságot rendeznek a névnapja tiszteletére!

(Tódor)