Csehül érzem magam

Nem és nem vagyok lúzer. Akkor sem, ha az elmúlt héten körülbelül 70 órát dolgoztam, akkor sem, ha hétvégén is dolgoztam, amikor az ország háromnegyede a Balatonon volt, akkor sem, ha a kiégés tüneteit kezdem produkálni. Akkor sem, ha holnap indulunk 3 napos nyaralásra Prágába, de végig esőt mondanak, és meg is fog jönni, szóval még az sem lesz h elbasszuk az időt valahogy, ha nem tudunk várost nézni szakadó esőben. Annyira fáradt vagyok, h tulajdonképpen az is megfelel, ha fekszünk egész nap az ágyon, és a cseh állami tévé adását bámuljuk. Mitbánomén.
A sörivási moratóriumot viszont feloldom 3 napra. Prágában, naná! Jedno pivo, prosim, ha jól emlékszem a szlovákórákról. Biztosan csehül is hasonlóan mondják. Ezenkívül még azt is tudom mondani, hogy bohuzial, nemám domácu úlohu, minden órát ezzel kezdtem két féléven át. De nem leszek ilyen bőbeszédű odakint.

 Yee-haw!