Online életem a béka segge alatt van az elmúlt pár hónapban. Van, h a facebookra se nézek be napokig, hetekkel később lájkolom az ismerősök posztját, és november közepén töltök fel nyaralásos képeket. Blogot meg csak fejben írok. Kár.

Pedig annyi minden..Életemben először még valóságsót is néztem. Meg voltam Csernus előadáson. Meg rengeteg borkóstolón. Csókolóztam egy nővel. Felszedtem nettó 2 kiló izmot. Alkohol nélkül táncoltam több ember előtt önfeledten. Szerepeltem egy videóklipben. (Ebből kettő nem igaz.) Szóval lenne mesélnivalóm bőven. Csak nem mesélek. 

November elején éreztem, h a hátfájásom gerinctájékon egyre inkább erősödik, már nem csak előrehajlás és akrobatikus szex után, hanem állás közben is érzem, hiába a sok nyújtás, egyre erősödik a fájdalom. Ennek fele se tréfa, gondoltam, és megdupláztam a hátizom-erősítő gyakorlatokat, valamint bejelentkeztem reumatológiára. Elügettem az alapellátó orvoshoz, és beutalót kértem, mert anélkül, ugye, egy lépést se az egészségügyön belül. Ennek birtokában felhívtam a rendelőt, időpontkérés céljából, zene, kapcsolnak ide, zene, kapcsolnak oda, zene, zene, zene. Végül unott női hang, aki közli, a legközelebbi szabad időpont reumatológiára december 5-e, 15 óra 40 perc. Nem, hamarabb nincs, a novemberi időpontok már mind beteltek, ezt is csak úgy véletlenül, mert valaki lemondta, különben csak karácsony utánra lenne. Eh, reumások országa vagyok, és együttérzéssel gondoltam számtalan betegtársamra, akik a nyaraláson szerezhettek valamilyen sérülést, és most boldogan sietnek (sántikálnak) a november közepére kapott időpontra. Türelem, elfogadás (a pszichológusom szerint jó lenne, ha ezeket az erényeket mihamarabb magamévá tenném, lám, a reumatológia milyen nagy tanítóm.) Tehát december 5, az pontosan 29 nap. Annyi idő alatt spontán meggyógyulhatok, vagy meg is halhatok. Tulajdonképpen jól csinálja az OEP, 1 hónap alatt sok minden történhet a pácienssel, ha meggyógyul, jó, ha elpatkol, az is, elvégre a temetés költségeit a hozzátartozókat fizetik, a TB-t nem terheli kiadás egyik esetben sem.
Aztán felvirradt december 5-e, szép ez a szimbolika, pont Mikulás napjának előestéje, mit nekem virgács és szaloncukor, megyek végre a reumatológiára. Fiatal, kb. 35 éves férfi orvos fogad, és kérdi, mi a panaszom. Mondom, hogy hát 1 hónappal ezelőtt nagyon fájt a derekam, vagyis a gerincem alsó szakasza, de gyakorlatilag már elmúlt. -Háát, jegyezte meg a lassú, elnyújtott beszédű doktor úr, -mindenképpen jobb lett volna, ha akkor jöttem volna, amikor még volt panasz. Aha. Én, a türelem és az elfogadás megtestesüléseként, végtelen szelídséggel hangomban azt feleltem: -óó, igen, de hát csak mostanra kaptam. időpontot. Sajnos. Sebaj, azért csak vetkőzzön le, azért megnézzük, ha már itt van. Az jó - gondoltam én, no nem a vetkőzés, hanem hogy azért megvizsgál, pedig nekem már szinte semmi bajom. Le is vetkőztem bugyi-melltartóra, és megálltam az orvosnak háttal, hogy akkor kezdjük. Végighúzta a kezét a gerincemet, majd megszólalt a mobiltelefonja. - Nahát, ez egy ismeretlen pesti vonalas szám, ezt felveszem - mondta a lassú, elnyújtott beszédű doktor úr, és így is tett. 5-6 percet beszélt, majd mikor lerakta, az asszisztenshez fordulva hírül adta: elkészült a bútor, nővérke, képzelje, karácsonyra meglesz, mégiscsak jobban jártunk, mintha az IKEÁ-ban vettük volna, nem igaz?. Ennek megvitatására újabb 5 percet szántak, én udvariasan félrenéztem, a falon függő gerincbetegségeket szemléltető rajzokat tanulmányozva, nehogy már zavarjak, a bugyi-melltartóért is elnézést kérek, hogy illetlen öltözetben tapintatlanul kihallgatom a beszélgetést. Aztán hozzám fordult a lassú, elnyújtott beszédű doktor úr, és megkért, nyújtott lábbal hajoljak előre, hogy megnézze, mennyire tudok a hátfájásomtól. Engedelmesen előre hajoltam, nem emlékeztetve az orvos urat arra a tényre, hogy nekem gyakorlatilag már nincs hátfájásom, ergo bármit tudok csinálni, szóval előredőltem, és leraktam a tenyeremet a földre, hála a sok edzésnek-nyújtásnak, felettébb hajlékony vagyok. - Jéé, jegyezte meg lassú, elnyújtott beszédű doktor úr, hát maga milyen hajlékony, én mit nem adnék, ha így előre tudnék hajolni, nem igaz, nővérke? Nővérke bőszen egyetért, majd orvos úr visszatér az iménti témára, jelesül a bútorra, ami egy picit drágább, mintha az IKEÁ-ban vették volna, de mindenképpen megérte, mert kézzel készült, egyedi darab, és még hamarabb is meglett, mintha az IKEÁ-ban vették volna. Én eközben engedelmesen bugyi-melltartóban előre hajolva, az összes vér a fejembe folyt már, épp nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem, felegyenesedhetek, avagy lesz még ebben a pozícióban valamilyen vizsgálat, mire az orvos úr megszánt, és kért, hogy másszak fel a vizsgálóasztalra, mivel ott fog folytatódni a vizsgálat. Nem mondhatni, hogy nem volt alapos. Hajlítgatta a lábamat ide-oda, közben felváltva magyarázott idegi kapcsolatokról a gerinchez, valamint az egyedileg készített versus IKEÁ-s bútorokról. Végighúzta a kezét többször a külső majd a belső combomon, idegpályákat vizsgálva. (A rossz nyelvek - a férfi kollégák - szerint ez utóbbi vizsgálatra nem is lett volna szükség, és meg kellett volna kérdeztem az utánam következő 60 éves nénit, neki is szokta-e a doktor úr simogatni a combját, ááá, nem, aranyoskám, nekem nem, mindegy.) Megnézte a reflexeimet, a jobb térdemnél igen hosszan elidőzve, mivel meglepődve konstatálta, hogy gyakorlatilag nincs jobb térdreflexem. - Nohát, ez furcsa, jegyezte meg lassú, elnyújtott beszédű doktor úr, majd közölte, végeztünk, felöltözhetek, a karácsonyt pedig már az új bútorok között fogják tölteni, milyen jó, hogy végül mégsem az IKEÁ-ban vették, én meg kapok fájdalomcsillapító tapaszt, ha egy kicsit fájna, ha pedig nagyon, akkor meg jöjjek vissza. Én egy picit aggódni kezdtem a jobb térdreflex hiánya miatt, főként, mivel egy hónapja rákattantam a Dr. House-ra, már a második évadnál járok (lappangó medical fetish-em határozottan előtérbe került azóta), és ott pont volt egy eset, amikor sokáig nem jöttek rá, mi a páciens baja, majd pont a térdreflex hiányából diagnosztizált a dr. House egy ritka betegséget. Ajaj. Keressem fel dr. House-t (hátha kicsit ő is simogatná a belső combomat, hmm) vagy jelentkezzek-e be itthon időpontért neurológiára? 1-2 hónap alatt annyi minden történhet.

Azt nem tudom, mitől fájt a hátam, de abban biztos vagyok, ha valaha egyszer bútorra lesz szükségem, nem az IKEÁ-ból veszem, csakis csináltatni fogom.