Ruha összapakolva, szendvicsek elkészítve, meg a gyógyszerek, bassza meg, a gyógyszerek! Kis szünet. na, a gyógyszerek is bepakolva. Kaja elkészítve, zenék a pendrive-ra rátöltve (hosszú lesz az út), Boldibaba vendégségbe küldve, sünnélküli a lakás. Pszichoaktív szerek itthon hagyva, egy hétig legfeljebb valami olasz bort, ha olyan lesz.
Mindenkitől elköszönve, hogy akkor mi most elmegyünk, majd jövünk egy hét múlva, ne sírjatok utánunk, rossz pénz nem vész el, csak átalakul.
Olasz szótár, mert ha a bölcsész nyaralni megy, akkor nyelvet is tanul egyben, ez az egyik perverziója, legutóbb (5 éve) szótár nélkül is ragadt rám sok minden, persze főleg a touristszókincs, meg hogy offerta, frutta matura, melanze, pomodoro, una banana prego, a fél év latin sokat segít.
Jó is, hogy megyek, mert már kezdek úgy kinézni, mint egy gyakorló herkás, hófehér, sőt pergamenszínű bőr, beesett arc, karikás szem, és fogytam is 2-3 kilót, persze már megint nem onnan, ahonnan kellene, hanem például vállból. Vállból, bazmeg! Nem is tudtam, hogy onnan is lehet fogyni, de lehet, már két sótartóm van, ijesztő. Majd hazajövök aranybarnán, ha sütni fog a nap, meg hozok sok kagylót, meg szép fotót, ide a blogra is, és nézem majd sokat-sokat a tengert. Ha már csapnak össze a fejem felett a hullámok, nem baj, ha most épp a tenger az.

Majd blogolok is tán, főleg, ha a sok tengernézéstől beokosodom. Köszönöm a jókívánságokat mindenkinek, élménybeszámoló biztos lesz, főleg, mert hazaérkezés után igazán hardcore időszak következik, brr.

És akkor szombat reggel elindulunk. Olaszországba. Ketten, kocsival. Meg Jókával, a kocsiban lakó plüss-sünnel. Meg egy csomó kérdéssel a fejemben.
Hm. Tengerpart, az jó. Feltéve, ha nincs szar idő, mint tavaly Bulgáriában. Ahol ha fürödni akartunk, odébb kellett kergetni a jegesmedvéket a vízből. Esőben még tengert bámulni sem lehet.
Meg az utazás előtti feszültség. Régen sosem értettem, miért ideges az utazás előestéjén a Nagyi - akkor csak azt éreztem, elutazni jó, a feszültség legfeljebb türelmetlen várakozásban és felajzottságban nyilvánult meg. Ehelyett, mióta pasival kettesben utazom, megjelent a negatív töltetű feszültség. Hogy jajmilesz, megvan-e minden, nem hagyok-e itthon semmit, gyógyszer, mosogatószer, szendvicsek az útra.  Ez a folyton ott motoszkáló feszültség már az öregedés első jele? Eh, csak lazán, csak könnyedén, úgysem attól lesz jó, hogy nem hagytam itthon a mosogatószivacsot.

És három napja nemalvás van, napi 3-4-5 óra, nem megy több. Kezdek a kapacitásom végére érni. Lehet, h szimplán az a gond, az elmúlt időben kicsit túladagoltam a pszichoaktív szereket. Nyugtató, orbáncfűtea, unicum, sör, no meg a virágterápia random mennyiségben és kombinációban, hm, veszélyesen élek...:) Orbáncfűtea egy hétre off, főleg, mivel fényérzékeny leszek tőle, és nem mehetek a napra. (Persze ez csak akkor gond, ha jó idő lesz, ami lúzerlány esetében nyaralás alatt mindig kétséges). És akkor választhatok, hogy depressziós szeretnék-e lenni, vagy piros foltos. Aztán meg a piros foltok miatt depressziós:)
Viszont vannak pozitív hatások. Egyszerre vagyok jobban és rosszabbul. Az elmúlt időben annyi pozitívum történt velem, hogy még. Pozitív visszajelzések, új haverok, sikerek a melóban, jó bulik, és nagy-nagy szeretet-érzés, hogy csak azért nem ölelgetek mindenkit, mert fegyelmezem magam, és tudom, nem illik csak úgy a nyakába boruldosni mindenkinek, akit kedvelek. Még a végén frusztrálnám őket.

No, nyígás-nyavalygás off, legközelebb, ahogy egyszer azt már megígérem, csak akkor írok, ha jó lesz a kedvem. Én remélem a legjobban, hogy lesz ilyen...

Muszáj írni pár sort, mert megkattanok. Csak, hogy deklaráljam, és le legyen írva, hogy jól vagyok, minden rendben. Igen, igen. Ja, és hogy tudom kezelni a csődjeimet.

Azt terveztem, h összegyűjtöm a szép emlékeimet Vilmossal, hogy meglegyen egy csokorban, de nincs rá erőm. Pedig kéne, hogy együtt legyen, hogy ez jusson eszembe róla, és ez maradjon meg, ne az, ahogy megtaláltam kedd este...

Tegnap feltűnt, hogy Boldizsár furcsán veszi a levegőt. Mintha náthás lenne, vagy nem kapna rendesen levegőt. Para, para, merthogy kedd óta minden este gyomorgörccsel jövök haza, mi van, ha a Boldi is...éjszaka többször felkelek ránézni, sőt, képes vagyok felébreszteni (olyankor meglehetősen morcos), csak hogy lássam, minden rendben van-e. Felhívtuk az állatorvost - bár én biztos voltam benne, nem tud mit mondani, ám mégis azt mondta, hozzuk be. És bevállalta azt, amit sok állatorvos nem szokott, hogy ilyen pici állatkának szurit ad. Szegény Boldibaba! Ketten fogták le és feszegették, mire sikerült belebökni a szurit. Hát, kibírta röhögés nélkül. Ma délelőtt is kellett vinni, valamit sejthetett szegény, mert reggel óta ki se dugta az orrát a házából, és az, hogy kézbe vettem, a szokásosnál is jobban stresszelte. Az állatorvosi váróban, ezt már megfigyeltem, legtöbbször spanolós népek gyűlnek össze, érdeklődnek, megnézik, megsüvegelik. Szívem csücskének is sikere volt, mindenki rácsodálkozott, milyen gyönyörű, milyen édes a pofija,  és minden új érkezőnek el kellett mondanom, h ez nem a nálunk honos klasszikus európai, hanem afrikai hosszúfülű fajta, igen, ezért ilyen hosszú a füle, és ezért ilyen világos a színe. Macskakaját eszik, meg gyümölcsöt, terráriumban lakik, és az erkélyen sportol, és nem tudom, hogy védett-e. Igen, igen, az európai védett, de ez a fajta nálunk nem honos, mittudomén, az árusítása legális-e, ez legyen a kisállatkereskedő gondja, akitől vettük, egyébként meg vigye már arrébb a kutyáját, mert oké, hogy nem bántja, de a süni stresszel tőle.
Most meg belassult kicsit (aggódom) például hagyta megfogni a fülecskéjét, pedig ha már ránézek közelről, akkor is cirkuszol, de vacsorázott jóízűen, talán, talán nem lesz baj...

A csődjeim pedig...beh, hogy én mekkora de mekkora hülye vagyok! Verhetem a fejemet a falba bele.

Mintha csak tegnap lett volna, hogy befogadtuk. Késő októberi nap, mikor a sünök már elvackolják magukat télire. Sétáltunk este, és a sötétben észrevettünk a fűben egy még feketébb foltot. Tanakodtunk, hogy földkupac vagy süni. Vizes volt a fű, de azért odamentünk. Ő lett Vilmos. Súlya 40 deka, így nem sok eséllyel indult neki a télnek. Befogadtuk.
Hipp-hopp eltelt egy év, és Vilmos - vadsün ösztöneit azért teljesen nem feledve - domesztikálódott. És nekünk is a szívünkhöz nőtt. Monitor-dobozból nagyobb kartondobozba, majd ácsolt faládába költözött. Sokat játszottunk vele, szaladgált az ágyon, máskor az erkélyen.
Tegnap ez a 70 deka vadsünség elköltözött a többi öreg sünhöz, Sünmennyországba. Fájó a búcsú, hisz - bár a természet adta lehetőséghez képest nyert egy évet, de - egy sün évekig is élhetne. Vilmos korán távozott, de biztos vagyok benne, hogy ez az egy éve sünmércével nézve is írigylésre méltóan jól tellt. Remélem Ő is így gondolta.
És Vilmos nekünk is sok szép élményt adott. Mi is köszönettel tartozunk Neki.

Nyugodj békében, kicsi Vilmos, emlékeinkben örökké őrzünk.

(Attila)

Remélem, már a Mennyországban van, vagy az Örök Vadászmezőkön szaladgál. Ahol nem bántja kutya, róka és bagoly, és nincsenek száguldó autók. Nincs tél, nincs fagy, nincs eső és nincs eső utáni hasmosás. Nincsenek bolhák és kullancsok.
Vannak kövér bogarak, félméteres giliszták, hatalmas dinnyeföldek, félbevágott dinnyék, amelyekbe belebújik és kirágja magát, meg örökké termő sárgabarackfák, alattuk mindig édes, érett barack. Vagy macskaeledel, ha arra vágyik. És nem szól rá senki, hogy elcsapja a hasát, ha túl sokat fal a joghurtból.
Van sok kidőlt odvas fa, amibe belebújhat, és futás közben fűszálak csiklandozzák a bundás pocakját. Napközben csörgedező patak partján alszik a bokrok alatt, éjjel vadászik és fitos orrú sünlányokat kerget.

Drága kicsi Vilmos, remélem jól érezted magad nálam, remélem boldog volták, és érezted, mennyire szeretlek. Hiányozni fogsz nekem nagyon. Mindig az én kicsi Vilmos sünim maradsz. Mindig.

(Sem egyéb más tejtermék.)

Ez már eldöntött dolog egy ideje. A Nők Lapja pályázata azonban mégis megbolygatta a lelkivilágomat. Merthogy pályázatot hirdet olyan, eleddig az asztalfióknak író írójelölteknek, akikben mégis lakik annyi exhibicionizmus vagy bátorság, h megmutassák magukat. Leginkább a fődíj mozgatta meg a fantáziámat: ingyenes részvétel a Magyar Író Akadémia szépírói mesterkurzusán, ahol az oktatók között azok a nevek is szerepelnek, akiket én igen nagyra becsülök, csodálok, és tisztelek, ja, és tényleg jó írónak tartok, ú.m. Bódis Kriszta, Tóth Krisztina, Grecsó Krisztián stb. Bár az elképzelhető, h Grecsó láttám-hallatán konstans orgazmusom lenne, és nem nagyon tudnék figyelni az előadására, de még ilyen kondíciókkal is megérné nekem.

Eh, de hagyjuk is. Nem fogok írni. Egyszer már beláttam, annyira azért nem vagyok tehetséges. Oké, fogalmazás órán alsóban mindig ötöst kaptam, meg most is dicsérik a melóban a hivatalos irományaimat, meg vannak néhányan, akik a dossziét is szeretik, de ez csak annyit jelent, h szorult belém egy kis írói véna (mecsoda remek képzavar!:), ám semmi extra. Írtam anno verseket (borzalmasakat), meg novellákat (retteneteseket), sőt, 3 regényt is elkezdtem (iszonyatosakat). Bár, az egyik regényben sokat dugtak, de attól még nem lett jó.
Nem leszek szépíró. Sőt, szép író sem. De azért ennek szellemében megalkottam 2 másik pályázatot (egyiken sem indulnék sikerrel.)

Pályázatot hirdetünk Szépírók címmel.
Tárgya: Várjuk mindazokat a még sehol nem publikált fényképeket, amelyek a modellt írás közben ábrázolják.
Forma: Digitális fényképezőgéppel készült fénykép, lehetőleg jpeg formátumban.
Terjedelem: 2 darab egész alakos fénykép, egy, amelyiken estélyiben, és egy, amelyiken fürdőruhában szerepel a modell - természetesen írás közben. A 2 kép mérete legfeljebb 1 MB lehet.
Bíráló bizottság: Ismert modellek és fotósok, valamint a Megasztárból ismert zsűritagok.
Díjak: 1. díj egy sminkkészlet és egy Parker toll, valamint részvétel egy ismert magyar topmodellek által vezetett Hogyan legyünk szépek írás közben is? c. kurzuson A 2. díj egy multifunkciós ceruza, amely szemceruzaként, szájceruzaként, valamint hagyományos grafitceruzaként is használható. 3. díj: Kézitükör és egy vonalas füzet.

Pályázatot hirdetünk Szépírók címmel.
Tárgya: Várjuk mindazokat a pályaműveket, amelyek Grecsó Krisztián: Tánciskola c. regényének első fejezetét tartalmazzák, kézzel írva.
Forma: Kézzel, sima A4-es lapra tollal írt, megszámozott oldalak. Sorvezető használata tilos!
Terjedelem: Egynéi írásképtől függ.
Bíráló bizottság: Alsó évfolyamokban tanító pedagógusok.
Díjak: 1. díj egy tollkészlet a győztes nevével gravírozva. 2. díj ceruzakészlet a győztes nevével gravírozva 3. díj egy csomag A4-es papírlap.
A döntőbe nem jutottaknak vigaszdíj: részvétel egy teljes éven keresztül az ELTE egyik gyakorlóiskolájában az első évfolyam számára tartott írásórákon

A sün, aki - részben önhibáján kívül - legtöbbször a peremre, a szociometrikus háló szélére sodródik, és ezért kifejlesztette magában  - legalább részlegesen, ám nagyon kíváncsi - a szemlélődő skillt, néhány dolgot nagyon nem ért.

1. Miért geciztek Rokicával? Kinek és miért jó, ha a nevében ír  - ahogy olvastam - nagyon csúnya dolgokat? Itt az internet, lehet névtelenül és büntetlenül beszólni csúnyákat, soha senki nem jön rá, ki ül igazából a billentyűzet mögött - de miért másvalaki nevében? Hogy úgy tűnjön, mintha... Miért? Mi járhatott az illető fejében? És utána meg volt magával elégedve?

2. Az miért van az, hogy sokszor undok, flegma dögöknek van kiterjedt baráti körük, népszerűek, szeretik őket, holott igazából flegmák és undokok - mindenkivel?

3. Az előzőhöz hasonló kérdés: és az miért van, hogy az önző egoistáknak, akiknek egyetlen (de tényleg) témájuk saját maguk, azoknak is nagy a népszerűségi indexük? (Persze, akárki mondhatná, a sünblogon a sünnek főleg a sün a témája, de mivel ez egy énblog, így többé-kevésbé védhető. Nem úgy társaságban!)

4. Ha valaki társaságban elkezd egy sztorit, ami azzal indul, hogy mennyire be volt állva, akkor gyakran olyasmiket mond, hogy fúú, akkor már volt bennem másfél üveg pálinka/egy üveg rum/két üveg bor, ami nyilvánvaló hülyeség? És miért nem szól közbe senki, hogy öreg, ettől a mennyiségtől egy ló is felfordulna, úgyhogy ne lódíts?!

Melodráma 3 felvonásban.

Ah, yeah!
Bár szegény Ferrari-drukker Rodrigo biztos nem ezt érezte, amikor a szegény-szegény Massa kocsija leállt a cél előtt 3 körrel, de hamar túltette magát rajta. Búfelejteni az Örsre ment, egy sörözőbe, szőke cimborájával együtt, Ferraris pólóban és bázbólsapiban, sörökkel feltankolva, barátkozós hangulatban.

Helyszín: söröző az Örsön
Szereplők: Sünibaba, a magabiztos(:P), Gy., a főnixként feltámadt, az Oroszlán, aki Az Oroszlán, valamint Rodrigo, a Hungaroringre Massának szurkolni érkező tourist

I. felvonás
Helyszín: A söröző kerthelysége, ahol Gy. és Sünibaba egy sör, Oroszlán pedig egy alkoholmentes Dreher mellett ül. Oroszlánt emiatt időnként alig észrevehetően kirázza a hideg, főleg, mikor belekortyol a sörébe.

Rodrigo jön.

Rodrigo (becsiccsentve, Gy-nek): Hello, my name is Rodrigo, what's your name?
Gy.: Gy.
Rodrigo (becsiccsentve, Oroszlánnak): Hello, my name is Rodrigo, what's your name?
Oroszlán: Attila.
Rodrigo (becsiccsentve, Sünibabának): Hello, my name is Rodrigo, what's your name?
Sünibaba: Katalin.
Rodrigo (még mindig becsiccsentve, Sünibabának): Do you speak English?
Sünibaba: I do.
Rodrigo (érzése szerint még nem eléggé becsiccsentve): How do you say one beer, please, in Hungarian?
Oroszlán: Egy sört.
Sünibaba: Kérek.
Rodrigo (akcentussal): Ety sort kerek!
Sünibaba, Oroszlán, Gy.: Very well!

Rodrigo a söröző felé el.

II. felvonás

Helyszín: A söröző belső helyisége. Sünibaba bemegy, hogy pisiljen. A vécéből kijövet Rodrigoval találja szembe magát, aki a bárpultnál sörözik. (Megj.: A közérthetőség kedvéért inkább majd magyarul írom. a párbeszéd természetesen angolul zajlott.)

Rodrigo (még jobban becsiccsentve): I know this girl! I know this girl!
Sünibaba (minimálisan becsiccsentve): Me?
Rodrigo (átéléssel): Yeah! Szeretsz itt lenni?
Sünibaba: Úgy érted, itt, a sörözőben?
Rodrigo: Igen!
Sünibaba: Igen, és te?
Rodrigo: Én is. Ez egy jó hely.
Sünibaba: Az.

Csend.

Rodrigo (felcsillanó szemmel): Milyen zenét szeretsz?
Sünibaba: Rockot.
Rodrigo: Például?
Sünibaba: Hmm...Rammstein!
Rodrigo: Az fasza! Az az, hogy di-di-di-di-da-da-la-la (kezével gitározást imitál).
Sünibaba: Azt, az jó. (félre) Biztos a Du hast mich-ra gondol.
Rodrigo: És mire gondolsz zenehallgatás közben?
Sünibaba (nem érti a kérdést, meglepve): A szexre.
Rodrigo: Váó, a szexre?
Sünibaba: Arra. (félre) Remélem, így mondják angolul. (Rodrigóhoz) A zene és a szex tuti kombináció.
Rordigo (átéléssel): Mmm, rockezene, szex, az nagyon jó! Mmm, te egy nagyon ... (Sünibaba által nem értett szó) lány vagy. Van barátod?
Sünibaba: Van. Ott ül kint.
Rodrigo (csalódottan) Kár. Akkor nem fogsz megcsókolni.
Sünibaba: Nem.
Rordrigo: És ha nem lenne barátod, megcsókolnál?
Sünibaba: (megesik rajta a szíve, és arra gondol, a pozitív visszajelzés nem kerül semmibe, örömet viszont okoz) Meg. Nagyon helyes srác vagy.
Rodrigo: (lelkesen) Köszi! Te meg beautiful girl!
Sünibaba (lelkesen) Köszi! Érezd jól magad Magyarországon!
Rordigo: Te is. Szórakozz jól.
Sünibaba (lenyom két cuppanós puszit): Érezd jól magad itt!
Rodrigo: Köszi. Kár, h van barátod.

Sünibaba kerthelység felé el.

III. felvonás

Az első felvonásból ismert szereplők söröznek tovább. Oroszlán megrendeli a második pohár alkoholmentest. Sünibaba vigyorog, mint a tejbetök. Egész este.

Háát, Rodrigo így járt. Massa sem győzött, és welcome-szex sem fogadta Magyarországon. Legalábbis tőlem nem.
Nekem viszont really made my day, ah yeah! Az azért nem rossz, ha egy becsípett Rodrigo fel akar szedni, és velem akar vigasztalódni Massa veresége után!

Hm, tudni kéne, Rodrigo hány sört ivott. Csak hogy tudjam, hány sörös csajszi vagyok...

A mai dilemmáról. Tudjuk, ugye, hogy a pasik - általánosítás következik - csak az egyenes beszédből értenek, lévén egyvágányúak. Nem értenek sem az utalásból, sem a célozgatásból, meg kell nekik mondani, mit akarunk, egyenesen az arcukba bele. És ők is így kommunikálnak. Legalábbis, az internet, meg a Pease-könyvek, meg a párkapcsolattal foglalkozó művek tele vannak ezzel. És ezt Attila is megerősítette. Kedvenc példája, hogyha azt mondja, hogy kér kenyeret, akkor az nem lebaszás, hogy a faszér nincs kenyér, hanem pusztán az igényének jelzése. Semmi több, semmi mögöttes. (Míg mondjuk, nők közötti kommunikációban egy ilyen megszólalásnak legalább tizenhatféle, ha nem több mögöttes jelentése is lehet.)
Igen ám, de mit kezdjünk akkor azzal a kijelentéssel, hopgy jó ez a ruha/felső stb? Ha nő mondja nőnek, akkor ugye, sok mögöttes dolgot is jelenthet, extrém esetben azt is, hogy 'a ruha ugyan jó, de rajtad, aranyvirág, borzalmasan áll'. Vagy azt, hogy 'add kölcsön a következő fontos randimra'. Pasik esetében pedig, mivel egyenesen kommunikálnak, azt mondják, amit gondolnak, akkor a bók vajon a ruhának szól? Ez persze hülyeség, de logikusan következik. Vagy nem? Én néha nem is tudok mit kezdeni az olyan bókkal, hogy jó ez a ruha. Csak legyintek, hogy jó, majd megmondom a ruhának, hadd örüljön.
Vagy mégiscsak azt jelenti, hogy 'csinos vagy ebben a ruhában, demegdugnálak kisanyám', csak ezt ugye mégsem, de akkor meg hogy vagyunk a híres egyenes, konnotációk nélküli jelentéssel?

Eh, nem értek én a férfiakhoz.

Jó, jó, jó! Meg kell nézni, az endorfin aznapra már kitart. Mi Mjudtival láttuk, és teccett.

Vidám, vicces, édes, és a kicsit újrahangszerelt ABBA-számok is nagyon, hm, dögösek (erről a szóról sosem tudtam pontosan, mit jelent). De igen, valami ilyesmit. Végig járt a lábam, a Gimme, gimme, gimme-re és a Voulez-vous-ra (lehet, nem így írják) mindig felpörgök, olyan nézőtér kéne, ahol lehet táncolni is filmnézés közben.

Gimme, gimme, gimme a man after midnight!!!

Mondjuk, én a kiscsajjal egyáltalán nem tudtam azonosulni, az anyjával (Meryl Streep) már annál inkább, titokban szurkoltam is neki végig, hogy jöjjön össze valamelyik pasival, sőt, mind a hármat is megszavaztam volna neki (akár egyszerre, akár egymás után). A kiscsaj dilemmáját nem éreztem át, meg azt sem értem, miért nem ment végül férjhez, hanem inkább elment előtte nászútra, hülyeség. Az ember vállalja fel a döntéseit, ha már az oltárig eljutott, ne akkor jusson eszébe, hogy bocs, de inkább mégse. Szerintem nem az a vagány, aki az esküvő előtt 3 perccel meggondolja magát (bár, kétségkívül, ebből lehet látványos filmet csinálni), hanem, aki mégis odalép az oltár elé, mégha nem is olyan biztos benne. Amúgy sem olyan véresen komolyan venni ezt a házasságosdit, persze, az elején mindenki komolyan gondolja, de majd elmúlik, lásd válási statisztikák. (Jelenleg épp házas/jegyes és nagyon boldog olvasókra ez - természetesen - nem vonatkozik.)

Édes helyzetkomikumok voltak benne, meg néhány jó duma is (például: kérdés: ki szokta finanszírozni az esküvőt. Válasz: Nekem az apám. De a harmadik után leállt), no, és a legjobb, ami igazából nem is vicces, de én életmottómnak megteszem mostantól, ez pedig a

"Tudom kezelni a csődjeimet"

Hó elején kisebb vagyont hagytam ott a bevásárlóközpontban, mert sale van, minden nyári terméket olcsítanak, a ruhatáramra meg amúgy is ráfér egy kis újítás, arra aztán mindig. Meg majd hülye leszek otthagyni a hímzett farmer térdnadárgot 4500-ért, féláron, mikor a hímzett cuccokért bármire igazán sok mindenre képes vagyok.
(Mondjuk, a tegnapi fürdőruhát már igazán nem kellett volna. Córesz van, hó vége, kapjam be! De meg tudom magyarázni.
1. Fürdőruha kell, a tavalyi kinyúlt és kifakult, és augusztus végén megyünk Olaszországba, nudizni meg nem szeretek. Főleg, mióta egyszer monokiniztem, és szörnyen leégett a cicim. Na, olyat nem.
2. Olcsó volt - de tényleg. Igaz, piacon vettem, de tökmindegy, a tavalyi, amit boltban vettem duplaannyiért, szintén kinyúlt és kifakult egy év alatt.
3. Legeslegjobb Bnő még 200 Ft-ot lealkudott nekem (én béna vagyok alkudni), így négyeze-öszáz helyett 4300-ért vittem haza.
4. Piros pöttyös, fehér alapon - kell ehhez bármit hozzáfűzni? Eddig volt rózsaszín és kék korszakom (igen, mint Picassónak), most meg kitört a piros. (Farkast nekem!)

Történt még hó elején, hogy az egyik boltban, ahol amúgy soha nem veszek semmit, mert drága, megláttam egy édes, fehér kis ujjatlan felsőt, diszkrét kék mintával cicitájékon. Belebújtam, jó volt, egy ezresért vesztegették (sale 70%), hát megvettem. Örültem is neki, csak itthon vettem észre, hogy bizony az van ráírva a címkéjére, hogy lingerie. Upsz.  Ne vesszünk el a részletekben, gondoltam (és ezt tanácsolta Á. is), én felsőnek vettem, utcai viseletre, hát akkor annak fogom hordani, és punktum. Elvégre, az a címke belül van. Igaz, kicsit mélyebben dekoltált az átlagosnál, de ballábbalkelős napokon még jót is tesz egy kis pozitív visszacsatolás.

Huh. Már akkor éreztem, hogy dekoltázsügyileg kicsit tán túllőttem a célon, mikor ma reggel melóban az udvaron a munkások a közeledtemre abbahagyták a söprögetést, és akkorát köszöntek, hogy majdnem hanyatt estem a lendületüktől. (Sose szoktak így.) Aztán, a másik kolléga meg kinyitotta az ajtót előttem, és mivel teli volt a kezem, kaján mosollyal megkérdezte, megfogjon-e valamit. A harmadik meg leplezetlenül nézegette a cicimet (igaz, alacsonyabb nálam, így pont az kerül neki szemmagasságba, biztos mindig fárasztó felfelé tartani a fejét), a negyedik meg szimplán megjegyezte, hogy jó ez a felső. (Fiúkról van szó). Ekkor már kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Akkor ez valószínűleg nem irodai öltözet. (Kínosan ügyelek az ilyesmire. Elvégre, nem pultoslányként dolgozom, ha nem is kiskosztümben járok, de bizonyos normákhoz ragaszkodom.) Nem vagyok én ahhoz hozzászokva, hogy ekkora feltűnést keltsek! Talán nem is a dekoltázs miatt…! Délutánra már beparáztam, hogy biztos az egész emelet az tárgyalja, a Katilány ma kombinéban jött dolgozni… Hátha rajtam kívül mindenkinek egyértelmű volt első blikkre, hogy ez egy fehérnemű, és deciki, hogy én meg jövök-megyek benne…

Holnap garbóban megyek dolgozni…

Na, megint összegyűlt egy posztravaló. A legirritálóbb megnyilvánulások, nyelvi jelenségek. Szörnyülködjünk együtt! Az idézett mondatokhoz képzeljük oda a) butapicsahangot b) köcsöghangot, akinek beszéd alapján 10 évet adnánk, tárgyalás/ítélet nélkül c) eredetieskedő, enyhén rekedtes hangot, beszéd közben sok hatásszünettel, plusz ezeket az embereket teljes testi valójukban. Nyelvészkedésre fel! (Adatközlők előfordulása: villamos, kocsma, baráti társaság, utca, hivatal, bolt, Föld nevű bolygó.)
(Megj.: Fene a magyartanár pofámat.)
(Megj2.: Végre intelligencs poszt:)

Konkrétan. Nyomatékosításra használt töltelékszó. És akkor megmondtam neki, hogy szerintem konkrétan hülye. És konkrétan lekevertem neki egy pofont. Tegnap konkrétan felhívtam telefonon. Kérdeztem tőle, hogy te konkrétan így gondolod? Ennyi talán elég bemelegítésnek. Kérdés: A konkrétan hülye az hülyébb, mint a sima hülye? Milyen az, ha nem konkrétan keverte le azt a pofont? Hogy máshogy? A telefonosra ugyanez a kérdés vonatkozik. Egyáltalán, mi is a konkrétan ellentéte? Mjudtival nem jöttünk rá. Bizonyos kontextusban lehetne mondjuk: átvitt értelemben, vagy metaforikusan, vagy elvont, vagy általános, vagy mittudomén, konkrétalan, inkonkrét, unkonkrét (dekonkrét?), antikonkrét, passz.. (Nota bene, az idézett mondatoknak a konkrétan nélkül is van értelme. Pont ugyanaz.)

Abszolút. 'nagyon'. Már akkor felvonom a szemöldököm, ha arra a kérdésre érkezik válaszként, hogy "Szereted a tökfőzeléket? - Abszolút!", de mindkettőt felvonom, ha ilyet hallok: "Eljössz velem holnap moziba? - Abszolút!" Hö? Naggyon eredeti. Az igen már nem is trendi, azt hiszem.

Olyan szinten. (Nem épületben tartózkodás megjelölésére.) Olyan szinten kiakadtam…! Variáció: Olyan szinten kiakadtam, hogy nagyon! Aztán: Most már olyan szinten elegem van ebből az egészből! Olyan szinten imádom!
És az édestestvére: valamilyen szinten. Valamilyen szinten igazad van! Valamilyen szinten meg tudom érteni. Nekem meg nyílik a bicska a zsebemben, hogy milyen szinten, bazmeg? A földszinten? És miért nem lehet azt mondani, hogy nagyon, illetve, hogy valamennyire, valamelyest, bizonyos szempontból, részint, mittudomén, bármit, csak ezt a szintent felejtsük már el végre.

Így. Mondat közben, szimpla töltelékszóként. És akkor így mondtam neki, hogy ez nem igaz. És akkor így elolvastam, hogy mit írt, és így nem is értettem, mit akar ezzel így mondani. Minek oda?

Tehát. Ezzel befejezni mondatot, és fenn hagyni a hangsúlyt. Rengetegen csinálják, figyeljétek csak meg. Néha csendben felszisszenek, annyira bántja a fülemet. Brr. Ehhez nem is fűzök kommentet. De mégis. Sokat töprengtem, mi lehet a beszélő motivációja. Talán úgy érezte, keveset mondott, nem fejezte kis jól magát, és mondana még valamit, magyarázatképpen, de nem mond, csak lebegteti a mondatot. Egyéb javaslat?

Szóval így konkrétan ki tudok akadni, ha ilyesmiket hallok, de olyan szinten, hogy nagyon, tehát-

Egyelőre ennyi. Persze, ne fogalmazzunk barokk körmondatokban, mert az is gáz. De ennyi nyelvi igénytelenséget…

Végre, megvan a piros öv. Pontosabban, A Piros Öv, amit a 2 hónapja vett piros táskához szereztem be. A táska ráadásul hímzett is, drapp virág van rajta. Krva jól néz ki együtt az övvel. Juhééé!

Ezzel majdnem teljesen pozitív lett a nap mérlege, leszámítva, h délután összeettem mindenfélét, most meg a hányinger kerülget, és nem tudok dönteni, hogy szódabikarbónát vegyek be, igyak egy jägert, vagy egyszerűen hagyjak egy kis időt a kajának, h eldönthesse, mit akar magával kezdeni.
Addig is, hallgatok egy kis Morriconét. Jó kis esti zene, félszerelmes-félmelankolikus hangulathoz. Meg némi könnyed csevegés divatügyileg. Akinek nem inge, ne vegye magára, sőt, meneküljön, entellektüel poszt ebből biztos nem lesz.

A piros mintha divatos lenne mostanság. Én pár hónapja fedeztem fel magamnak - divatmagazinoktól függetlenül - hogy jól néz ki, és ha ruhát nem is, mert az nekem sok lenne, de kiegészítőket lehet pirosat venni, nagyon vidáman néz ki.
Annyi előnye mindenképp van, h sok női magazint olvasok, h nagyjából mindig tudom, mi a divat. Tudom, h mit nem követek. Az ember egy bizonyos kor után úgy van ezzel, h megvan a kialakult stílusa, amin néha csiszolgat, de megvannak a jól bevált színek és szabásvonalak, amelyek jól állnak. (Vagy legalábbis, amelyekről azt gondolom.) Például, hiába divatos most a mell alatti szabásvonal, ami melltől lefelé bővül is, mert nagy cicik esetében az ilyen ruha azt a hatást kelti, mintha a pocakom is nagy lenne. Pedig nem is. Előnye viszont, h degeszre ehetem benne anélkül, h látszana:) Vagy: soha nem vennék fel szoknyát lapos talpú cipővel (pláne nem lapos talpú félcipővel,), én ugyanis olyankor nem angolosnak, hanem szimplán tramplinak érzem magam. A (fél)magas sarkú remek optikai tuning, hosszabb láb - nagyobb esély a szexre. Hosszú szoknyát egyáltalán nem, minit sem, divat ide vagy oda, kedvencem a decens, térdig érő fazon. (Ízlés dolga amúgy. Az enyém ilyen.)

Vagy ott vannak például a sminktrendek. Nem is értem, mi értelmük van egyáltalán. (Azonfelül persze, h minden évben egy kisebb vagyonért cseréld le a teljes sminkkészletedet.) Olvastam például, h idén a fukszia színű rúzs a menő - de hát basszus, ez kevés kivételtől eltekintve mindenkinek borzalmasan áll. Vagy az ominózus vörös rúzs. Desmond Morris óta már egészen biztosan tudjuk, mi célt szolgál, és milyen hatást vált ki - node attól még igen kevés nő van, akinek jól is áll, és tudja is viselni. Rendben, h -elvileg- elementárisan  szexi, Desmond Morris szerint a vérrel telt, azaz szexre kész puncit asszociálja, de a rózsaszín rúzsnak némi szájfénnyel is hasonló hatása van, csak épp eggyel jobban néz ki felkenve. (Vö. hamvas, nedves punci, csak hogy ezzel a keresőkifejezéssel is ide lehessen jutni a gugliból:P)
Vagy a másik kedvencem, az "idén a rózsás árnyaltú pirosítók divatosak". Bedőltem, vettem egyet, felkentem, hát, úgy néztem ki, mint másnapos Piroska a jelmezbálban. Marad a barackszín.

Apropó, punci. Oké, már tisztáztuk a brutális picsa tágítása rejtélyét, de valaki nagyon kitartó lehet, mert kétnaponta érkezik ide picsák tágítása, meg tág ill. szűk puncik keresőkifejezéssel. Szegény, azóta sem talált rá arra, amit keresett...

Amúgy meg, eltűnőben vannak a csípőfazonú, enyhén trapéz farmerek. Támadnak helyette a csőnacik, meg a magas derekű fazonok - kiver a víz tőlük. Ennek hála hetekig kell járnom a boltot egy olyan farmerért, ami jól áll - a ruhatervezők meg bekaphassák.

Érdekes, tulajdonképp hiába öltözik fel valaki divatosan, ha ezt csak olyan valaki tudja megállapítani (és értékelni), aki szintén tudja, éppen mi a divat. Ha nem jártas az aktuális trendekben, akkor marhára hidegen fogja hagyni, hogy mittudomén, a lila szín, a sárga táska, és a drapériázott ruha saruval idén nyáron hipertrendi, és hiába van valaki hipertrendi jelmezben, ezt csak azon kevesek fogják tudni róla, akik szintén jártasak az aktuális trendekben. Egyszóval: az nem elég ám, ha valaki divatos. Olyan társaságban tud csak érvényre jutni, akik szintén divatkövetők. Micsoda öngerjesztő folyamat! Hagyjuk a mögöttes elmélkedést (kik állnak a divat "hátterében" stb, meg hogy a fogyasztás növelésén túl mi szükség van erre az egészre), mert én ezt szimpla női fecsegős posztnak szántam, és így éjjel fél 12-kor nem is lesz ennél több belőle.

Na mindegy. Elalvás előtt Morricone more, A jó, a rossz és a csúf zenéje, imádom, ahogy a filmben időről időre visszatér a fő téma. Asszem, kitört rajtam a Morricone-láz.

Update: Most, h visszanéztem, rendben vannak-e linkek, nem is olyan rossz elalvás előtt Clint Eastwood arcát nézegetni:)

Új szavazás!

De először is, a régi értékelése. Nem nagyon mozgatott meg benneteket, az 51 nap alatt, amíg kint volt, összesen 48 szavazat érkezett. Valóban, nem feltétlenül érdekes a téma. Az eredmény viszont messzemenően engem igazolt.

- 43 szavazat, azaz hozzávetőleg 89% százalék érkezett az ön-re
- 1 a magára, ez szerény 2%
- 4 pedig (8%) arra, h mindkettő egyformán udvarias

Nos, mit lehet ebből levonni. Következtetéseket, következtetéseket. Azokat biztos. Meg azt is még, hogy az ön (főleg, ha nagybetűvel írjuk, igazán udvarias megpróbálkozhatnak a nagybetűs ejtéssel is) udvariasabb. Ezzel egyetértek, bár kissé távolságtartónak érzem. Viszont kétségkívül jobb a csengése, mint annak, hogy maga. Az olyan  -ahogy annak idején Stifler mamája mondta - "kapanyeles". Hé, maga! Olyan meg nincs, hogy *Hé, ön!
Mindenesetre, a teccikezésnél bármi jobb.

De mindegy, hagyjuk is. Itt van az új.
Szeretjük a sört. Kikérünk egy karikát, aztán csak simán megemeljük, és "egészségedre", vagy koccintunk is vele? Először is, tudjuk, hogy az aradi vértanúk óta sokan nem. "Magyar ember nem koccint sörrel." - ahogy ezt mondani szokás. Arról nem sikerült pontos infót szereznem, h a hozzá tartozó hagyomány igaz-e. Mindenesetre, erősen rögzült a köztudatban. Hallottam emlegetni bizonyos 150 évet is, hogy utána már lehet. Miért pont 150? Ki és mikor határozta meg?
Viszont sokszor látom, hogy sokan mégiscsak. Ezen egyesek fanyalognak, mások a 150 év lejártára hivatkoznak, sokan talán nem is tudják, miért nem koccintanak sokan.

Szóval, miért igen? És miért nem? És mivel ilyen kifejtős kérdést nem lehet feltenni szavazáson, ezért csak úgy fog szólni a kérdés, hogy koccintasz-e sörrel? 

(Ha ezt el tudod olvasni, az is a rendszergazdának köszönhető.)

Ma van a Rendszeradminisztrátorok Megbecsülésének Napja, azaz a SysAdminDay. Állítólag 9 éve ünneplik, minden július utolsó péntekjén. Kedves szokás. Ünnepeljük mi is. Úgyis annyi mindennek van már világnapja, miért ne lehetne ennek is? Happy SysAdminDay!, vagy mit is kell ilyenkor mondani.
Én szeretem a rendszergazdákat. Sőt, erotikus álmom is volt már velük:)
Ma bent a cégnél sajna egy rendszergazda sem jött velem szembe a folyosón. Pedig szívesen meghúztam volna - legalább a fülüket, és megszorítottam volna dolgos kezüket.

Ma legyünk kedvesek minden rendszergazdával. Én a sajátommal különösen az leszek. Sütöttem diós-barackos sütit (a felét ma megeheti), behűtöttem sört, és egyéb - nonpublic - kívánságainak is kész vagyok eleget tenni:)

A dosszié nyilvánosan megsüvegeli a rendszergazdákat. Csatlakozzatok ti is!
Mire is mennénk nélkülük?!

Voltam a doktorbácsinál és szépen túlestem a vizsgálaton. Beh, mit nekem az! Meg sem kottyan egy sünnek. 

Kedves, aranyos doktorbácsi volt, pikk-pakk túlestem az egészen. (Kutya bajom, hál'Istennek.)

Mjudtitól ezúton is elnézést kérek. Valszeg az idegeire mehettem, mert egész nap őt nyaggattam a parámmal. Most msn-ezünk épp, de szerintem közben borogatja magát. Remélem, holnapra kihever engem.
Kétszer mondattam el vele, h pontosan mi fog rám várni, közben jegyzeteltem  (hol kell bemenni, kinél kell fizetni stb), muszáj leírni mindent aprólékosan, mert olyankor olyan ideges vagyok, h elfelejtem. Sőt, a váróban már olyan ideges voltam, h azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, így egy pillanatra el is bizonytalanodtam, biztosan jó helyen járok-e, nem kellett volna inkább az urológiára menni. Aztán a váróban olvastam Kozmót, azzal elment az idő. Érdekes, egyetlen sorra sem emlékszem belőle.
Délután, indulás előtt még egyszer átvettük az egészet. Meg jó, hogy Mjudti ilyen alaposan felkészített. Az ultrahang fejére ugyanis a doktorbácsi egy óvszert húzott. Okos, olcsó, higiénikus megoldás - ám, ha előre nem tudtam volna, milyen célt szolgál, igencsak meglepődöm. Vizsgálaton gumit elővenni - vajon mihez kell? Tán meg is kérdeztem volna meglepetésemben, tessék mondani, doktor úr, ez is benne van az árban?:)

Be kell valljam, egy cseppet szégyellem magam. Hogy ennyire féltem. Az üvöltésemtől visszhangzott az erdő. Pedig tényleg semmiség. Ki lehet bírni. Egészen ki lehet.

Felveszem az ünnepi hózentrógeremet. Fel én! A pirosat ám! Majd ámulnak a Négyszögletű Kerekerdő lakói, miért öltözött fel Bruckner Szigfrid az ünnepi ruhájába. Ej, a nőgyógyászatlanok!:)

Csak gyorsan, gyorsan, mert 6-kor megyünk sörözni. Úgy tűnik, az esti orbáncfűtea-adagot esetenként ki lehet váltani sörrel vagy koktéllal (szombaton Jägerrel), igaz, hosszútávon nem hatásos, ám rövidtávon annál inkább. És finomabb is.
Hétfőn Attila anyukájával kávéztam (jól éreztem magam, amúgy is, a jó anyós nagy kincs, meg kell becsülni), tegnap kolléganőkkel koktéloztam, ma haverokkal sörözöm - ám sajnos ez a remek sorozat holnap megszakad. Holnap délutánra is van programom, de kevésbé kellemes: bejelentkeztem a nőgyógyászhoz.
Haj-haj. Na, nincsen semmi baj, és épp ez a baj, h épp ezért már jó rég nem voltam. Mert hát, utálom, ha nőgyógyásznak (ki szereti?), és ha nincs semmi bajom, akkor sumákolok, hogy persze, nemsokára elmegyek, mondjuk jövő héten, na, ez megy már két és fél éve. Hát most a sarkamra állok. Menni kell, menni kell. Évente a nőgyógyászhoz. Mert megérdemlem.
El is oszlatnám azt a - nyilván, csak egyes pasik körében - közkeletű előfeltevést, miszerint az nekünk jó. Nos, nem. A nőgyógyászásban semmi izgató vagy jóleső nincsen. Semmi az égvilágon. Egyáltalán. Néhány fiúismerősöm például ezt hiszi.  (Olyat is hallottam már, hogy hát ugyanaz a testrész. Hát bazmeg, kisapám, neked jó, ha a fűzős-magas szárú cipős, fehérköpenyes, 120 kilós SZTK-nyanya egy fehérre meszelt-csempézett, kórházszagú szobában, gumikesztyűt csattogtatva, a vizsgálóasztalon húzogatja a farkadat? Na ugye! Pedig ugyanaz a testrész. Csak, hogy úgy mondjam, más a befogadói szituáció.)
Nos tehát, elszántam magam. Nem volt egyszerű. Már a telefonálásnál ideges voltam, pedig akkor nem is kell szétrakni a lábamat. Mjudti orvosához megyek, aki már szinte BEKÁJ-doktorbácsi lett, mert Á-n kívül mindenki odajár. Mjudti és B. szerint jó orvos. Lehet. De sajna nem ránézésre diagnosztizál. Attól tartok, nem fogom megúszni a vizsgálatot. Vigasztal, hogy hallottam már olyan nőkről, akik túlélték. Nem is kevesen. Talán én is túl fogom.

Először 19 évesen voltam. A szokásos elbeszélgetést követően a doktorbácsi nekilátott a vizsgálatnak. Lerítt rólam, borzasztóan félek és meg vagyok szeppenve. Meg is kérdezte (szimpatikus vót!): minek izgul, hiszen volt már férfival. Nos, nekem rögtön eszembe jutott a klasszikus vicc Kohn bácsival: Mecsoda különbség!
(Megj.: Ha valaki nem ismerné a viccet, szóljon, megírom.)

Para, para, para. Brrr. Csak egy sör segíthet. Vagy mindjárt kettő.

Adott egy nő, tök gyönyörű, néhányszor látom a büfében, itt-ott. Feltűnik, milyen szép és csinos. Hallgatag, de azt hinnénk, tán kissé fenn hordja az orrát. Megteheti, ilyen külsővel.
Aztán leülünk egy koktél mellé négyen (azaz, a rend kedvéért, mindenki egy mellé), beszélgetünk picit, és kiderül, a nőnek önértékelési zavarai vannak, fasza negatív sorskönyvvel, meg a jó ég tudja, mi mindennel megtűzdelve.

Nem, ez a nő nem én vagyok. Mondom, tök gyönyörű.

Mégiscsak a hűtőolvasztás és -takarítás a leggányabb a házimunkák közül. Egész hétvégén házitündért játszom, de a hűtősikálás már majdnem meghaladta a tűrőképességemet. Lehet, meg kéne szavaztatni, melyik házimunka a legutálatosabb. Bár, olyan nehéz lenne a döntés...

A süntakarítás ezzel szemben a legjobb. Sokáig tart, mert mindig megállok, és bambán, elnyílt szájjal bámulom, h milyen édesek. Mindig kitalálnak valamit. Mikor az egyikük dobozát takarítom, átpakolom a másikhoz, olyankor mindig kitör a botrány. Mit tagadjuk, Vilmos bántja Boldizsárt (ez az egyetlen nem szimpatikus jellemvonása). Szóval, átraktam Boldit, és mivel Attila épp virslit reggelizett, megkínáltam a süniket is. Leraktam egy karikát a tányérjukra. És mit gondoltok, ki vette el? Nem, nem a Vilmos! Pedig én is arra tippeltem. De Boldi odarontott, elkapta a virslikarikát, és elszaladt vele a sarokba. Vilmos aztán fújhatott! Gratula, Boldi.
Boldizsár amúgy is, mintha bátorodott volna. Múltkor például bátran megszagolta a kezemet:)
És rájöttem végre, mi az a gyümölcs, amit mindketten hajlandóak megenni. Hát a sárgabarack! Imádják a túlérett, édes barackot, azonnal rárontanak, kettőt fordulok, már üres a tányér. A múltkori meggyfagyit is hamar benyalták, de nem, a fagyizásból azért nem csinálunk rendszert.

Voltam tegnap egy kedves rokonomnál, beszélgetni, meg ajánlotta nekem a Bach-féle virágterápiát. (Hm, hátha attól virágos jókedvem lesz.) Nos, én akár cigánykerekezni is megtanulok, h kijöjjek ebből a szar állapotból, így beneveztem. Vesztenivalóm nincs, elfér a napi 5 csésze orbáncfűtea mellett. Mondjuk, nem igazán hiszek benne (emiatt lelkiismeret-furdalásom van), de állítólag akkor is hat. De például honnan tudta a Bach doktor bácsi, hogy melyik virág mi ellen véd, és miért pont az a 38 virág, miért nem másik 38?  Kicsit nekem furi, meg hihetetlen, hogyha elképzelhetetlenül nagy hígításban viszek be a szervezetembe virágesszenciát, akkor az valahogy hatni fog. A rokonom szerint a rezgésemet módosítja. (Eddig azt se tudtam, van nekem egyáltalán olyan, hogy rezgés. Lehet, mégiscsak meg kéne nézni a Bodies kiállítást, hátha kiderülne, egy csomó minden másom is van, amiről eddig nem tudtam.) Meg "áthangol" a sok virág. Ez jó. Hátha akkor nem leszek lehangolt.
Úgy kell, h a cseppentés előtt és után fél órával nem szabad enni-inni semmit. Hát, ez nálam nem kis nehézségekbe ütközik. Ugyanis ritkán telik el úgy egy óra (pláne nem négy, mert naponta négyszer kell), hogy ne legyen semmi a számban. Azt hiszem, ezt nevezte Freud orális fixáltságnak, bár lehet, h ezt azóta meghaladta a tudomány, és máshogy hívják, mondjuk szájbadugási kényszernek, vagy mittudomén, a lényeg, hogy jellemzően valami mindig van a számban, ha más nincs, rágózom, rágom a tollat, vagy cukrot szopogatok, vagy nagyjából bármit, ami a kezem ügyébe kerül, és viszonylag tiszta. (Lehet, regressziós hipnózison kiderülne, előző életemben rágcsáló voltam.)

Mesélte a rokonom, hogy a lánya - aki nekem másodunokatesóm - egy söröket gyártó multinál dolgozik. Cafeteria van náluk is, és az egyik juttatási forma, hogy a leányzó fasza sörök közül válogathat, 24-et havonta. Azadekirály!:D

Az alábbiakban helyreigazítást teszek közzé.

Tegnapi posztomban - a valóságot botorul eltorzítva - azt állítottam, hogy az Oroszlánnak nem fogfájása, hanem egyenesen foggörcse van. Nos, tévedtem. Az Oroszlánnak nincs foggörcse. Soha nem is volt, és soha nem is lesz. (Reméljük. Ha mégis, akkor közre kell adnom még egy helyreigazítást.)

Az érintettől ezúton is elnézést kérek. Kárpótlásáról személyesen gondoskodom.

Málnát eszem. Frisset, nem fagyasztottat. Idén először. Nyamm. Aztán meg főtt kukoricát fogok. Csak hűlne már ki!

Megnéztük tegnap a Megy a gőzöst. Hát, Grecsó ide vagy oda, szerintem harmatgyenge lett. Persze az nem feltétlenül a forgatókönyv hibája. Az olyan lett, amilyen. Annyira nem rossz. Van benne néhány jó poén is. Ám Grecsó ennél sokkal de sokkal többre képes.
Aztán a játék! Pedig nem kis nevek játszanak benne. Nem is értem, hogy olyan színészek, mint Koltai és Pogány Judit, miért ripacskodnak? Merthogy a fiatal, műcigánylányt alakító színésznő ripacskodik, azt még meg tudom érteni. Talán még sose játszott filmben, aztán azt hiszi, azt úgy kell. Na de a többiek?
Gesztesi édes volt. Meg a Körte Lajost alakító figura. Ismert név, de nem jut eszembe. (Ha megírtam a posztot, ígérem, beállok egy kicsit a sarokba miatta. Ha marad kukorica, rá is térdepelek.)
Meg az egész filmet áthatja valami erőltetett műtájjelleg, erőszakolt "paraszt akcentus" (ahogy B. mondaná), hogy mi most aztán itten annyira népiesek vagyunk, hogy még.
A cigányok ábrázolása (a belekevert roma beszéd ellenére, ami pluszpont) hiteltelen. A népiesch vasutasé és papé is. A vasutasnéé meg még inkább.
Biztos sokakat zavart az egyházi ereklyék ilyen mértékű dehonesztálása. Engem pont nem. Az annál inkább, hogy nem volt szellemes. (Megjegyzem, hívő vagyok. De a szellemes egyházi stb vicceken jóízűen tudok röhögni.)

Ja, és a legrosszabb: folyamatos Macskajaj-fles. Pfff.

De azért, mindennek ellenére, a film aranyos volt. Mégiscsak volt benne valami báj, ami finoman,alig észrevehetően beragyogta. Talán pont abból fakadt, hogy időnként lehetett érezni: ez akár egy jó film is lehetett volna. Csak nem lett az.

Szóval, pizza és sör mellé, kiskifli-nagykifliben összebújva, ha épp nem lehet szexelni, mert az ember lánya menstruál, akkor akár meg is lehet nézni.

Sörözős-barátnőzős helyett. Basszameg.

Általános benyomásaim az életről:
1. Az orbáncfűteával egy nap legfeljebb 5 pohárral lehet meginni. Többet képtelenség. És melegen jó. Akkor általános gyógytea-íze van, kibírható. Hidegen viszont, mikor már érzem az ízét, egyszerűen borzalmas. Leginkább rosszul elkészített sóskára hasonlít. Brrr. És annyit iszom, hogy folyton pisilni járok melóban. Addig jár a sün a vécére, míg rá nem szólnak. Hogy legyen szíves kevesebb folyadékot fogyasztani, mert a munkaidő 8 és fél óra, és ebből csak meghatározott időtartamot lehet a vécében tartózkodni. Ha annál többet vagyok ott, levonják az ebédidőmből.
2. A Combinón mostanság mindig enyhén romlott lecsószag van. Vajon ez is BKV+ szolgáltatás?
3. Csökken az olvasottsági statisztikám. Ez talán azért van, mert akarva-akaratlanul a legtöbb írásomon átsüt a levertség, és ez nem tesz jót az írások színvonalának. Annyi baj legyen. Minden egyes alkalommal, mielőtt nekilátok a posztírásnak, megnézem a statit. Ha napok óta makacsul 0 lesz, abbahagyom a blogolást.
4. Úgy érzem, a menstruáció rosszul lett kitalálva. Nagyjából bármelyik másik testrészem vérezhetne - én meg szexelhetnék nyugodtan "azokon a napokon" is.
5. Az Oroszlán tegnap fogfájós lett. Olyankor Bruckner Szigfriddé változik, és annak megfelelően is kell kezelni. Bár azt hiszem, már nem fogfájása, hanem egyenesen foggörcse van, neki először a világon. Jaj-jaj, szegény drágám.
6. Jó vón beszerezni egy könyvet, amiről olvastam, hogy jó. Lasch: Az önimádat társadalma. Jól hangzik, nem? Gőzöm sincs, hol lehet 1991-ben megjelent könyvekre szert tenni.
7. Már csak egy nap választ el a hétvégétől! Kialszom magam(!!!), főzök valami finomat, kitakarítom a süniket, és ha Á-ék ráérnek (jó lenne), egy Bang-parti is belefér. Majd megbeszéli a férjével:) Mókás, "Majd megbeszélem a férjemmel"

Egyelőre ennyi.

Update:
+1.: Lett új címke, locsifecsi, az olyan 'csak úgy' posztokra, amikor csak fecsegek, jár a szám (kezem), és az egész nem szól általában véve semmiről, mint például ez a mostani.
+2. A ma estére tervezett kalóriamennyiséget akkor is beviszem, ha nem sör, akkor pizza formájában. Öszzebújós-filmnézős (ha mán dugni nem lehet), Megy a gőzös. Egészen addig nem érdekelt, míg meg nem tudtam, a forgatókönyvet Grecsó Krisztián írta. Mmmm...

Máshogy alakult.
Romantikus vacsorát terveztünk ma estére, elköltendő a cafeterián nyert üdülési csekkjeink maradványát, ami holnap lejár. Attila kinézett a netről (honnan máshonnan) egy helyet, ahol elfogadják, és szimpatikusnak tűnt. Egy hajó a Jászai tértől nem messze, Fortuna. Csak azért közlöm a nevét, hogy oda ne menjetek. Nem jó.
Rá is gyúrtam, hogy lesz itt akkor már nagy romantikus vacsorászás hajón, naplementében, nem is uzsonnáztam, és azt is megálltam, hogy délután ne faljam be a csokis kekszem maradékát. Ennyi előkészület után kaptunk magunkat, odavillamosoztunk a helyszínre. Nekem első blikkre sem tetszett, valahogy az a hely volt, ahonann úgy érzem, azonnal távozni kell, pedig nem vagyok fanyalgós fajta. Hogy mi nem stimmelt, pontosan nem tudnám megmondani, talán a feng shui nem volt jó, ami furcsa, mert a vízen állítólag mindig jobb a csí. (Bár ehhez nem értek.) De hát, asztal volt foglalva, meg hirtelenjében nem is volt jobb alternatíva, amiről tudtuk volna, hogy elfogadják az üdülési csekket. Oké, csak 5000 Ft, de azt is meg kell becsülni, megmaradt a nyaralásból, ne vesszen kárba, elesszük, a maradékot meg pótoljuk készpénzből. Az árak egyébként nem voltak vészesek, a fogásokért akár duplaennyit is elkérhettek volna, hiszen hajóról van szó, és ott szoktak.

Leültünk, étlap. Kértem őszilét, Cappyt, (a szokásos mentesvíz helyett, mert útközben leesett a vércukrom), az igen jó volt, és ezzel be is fejezem az ételek és italok dicséretét.
Az étlapon rendkívül kicsi választék (a levestől a desszertig elfért két hasábban), egy étel marhából, egy sertésből, kettő szárnyasból, kettő halból, a szokásos vitaminsaláta, oszt nagyjából ennyi. Végül lazacot rendeltünk. 10 percen belül kihozták - az mindig kicsit gyanús - a meglehetősen sovány adagokat. Aztán rájöttünk, ez inkább odaadó figyelmesség lehet, hogy a kedves vendégnek ne kelljen sokat enni abból a borzalomból.
A lazacot Attila szőlőlevélbe burkolt rizskörettel, én grillezett zöldségekkel kértem. Nekem végül rizzsel hozták, de nem reklamáltam, bizonyára felebaráti szeretetből tették, mert a zöldség még rosszabb lett volna, és ettől meg akartak kímélni. Az étlap szerint sáfrányos rizst hoztak, sárgának sárga volt, íze Uncle Bens Classic, mindegy, még az volt a tányéron a legértékelhetőbb mozzanat. A lazac húsa zsíros, valszeg olajban sütötték, és még azt a fáradságot sem vették, hogy a végén leitassák róla papírtörlővel, pedig az nem hülyeség, például segít, hogy ne tocsogjon az étel. A fűszervaj, amit beígértek, szép szabályos rózsában érkezett, ízre borzalmas, állagra kőkemény, most ránthatták elő a fagyasztóból, az enyémen, bazmeg, még jégmorzsák is voltak. Erre azért igazán oda lehetne figyelni. Tudjuk, hogy az éttermekben sokszor gyorsfagyasztott áruból dolgoznak, máshogy nem is lehetne költséghatékonyan megoldani, de legalább ne látsszon!
Csipegettünk belőle, mert éhesek voltunk, találgattuk, vajon a többi étel mennyire lehet vacak, elhatároztuk, hogy hazafelé benézünk az Európa cukrászdába sütizni, fene fog a fogyókúrán aggódni, ilyen vacak vacsi után kell némi testi és lelki vigasztalás. Legyűrtük. Megkönnyebbültünk, hogy túl vagyunk rajta. Csak semmi bajunk ne legyen tőle.
Fizetés után sietősen távoztunk. Gazdagabban a tapasztalattal, hogy ide többet nem. Ti se.

A középkori emblémékon gyakran ábrázolják Fortunát szajhaként. Távoli áthallás, de vajon innen kapta az étterem a nevét, hogy kurvarossz a kaja?
 

Nincs melegvíz,a fagyasztott tökhöz hozzáfagyott a kapor, a nagy vastag szárakat alig tudtam leszedegetni, és azt is be kell látnom, mostanában nem megy olyan lendületes elevenséggel az írás. Bár erre volt már példa, aztán elmúlt, de mostanság nem, vagy csak nehezen sodor magával az ihlet. Ezért is írok ritkábban. És remélem, azért a blog színvonala nem sínyli meg nagyon.

Szokom már az orbáncfűteát (mielőtt bárki politikai felhangokkal vádolna, felőlem akár gyurcsánycfűteának is hívhatnák, nem a neve miatt iszom:), és nem tudom, használ-e. Lassan utána kellene néznem, mennyi idő elteltével hat, és hogyan, hogy tudjam, mit is kell majd éreznem. Egyelőre mintha nyugodtabb lennék tőle. De mi lesz, ha abbahagyom? Máris nem vagyok olyan nyugodt...
Azért kicsit nehéz elhinnem, hogy az segít (mármint, a tea), mert hát nagyon arra vagyunk szocializálva, hogy csak a pirulákban higgyünk igazán, mégiscsak az a (nyugati) orvostudomány csúcsa, nem holmi széna-szalma-zabasztag, füvek, sámánfőzet, vajákolás. Pedig hinni kéne, ha nem hiszek, úgy biztos kevésbé hat, de ahhoz vagyok szokva, bármi bajom van, csak bekapok valamit (mikor mit, hehe), és akkor elmúlik. Meg persze butaság, a gyógynövények hatása évszázadok óta bizonyított, míg a piruláké legfeljebb pár évtizede, és amúgy is, a legtöbb gyógyszer hatóanyagát (gyógy)növényekből vonják ki, úgy tudom. Sőt, a Tenkes kapitánya is megmondta (asszem, a Fürdőmester c. részben), hogy fűben, fában, vízben van az orvosság, és kenjük be a homlokunkat ezzel a csodálatos iszappal, hogy megjöjjön ez eszünk:) Akkor meg? Amúgy kíváncsi vagyok, az antidepibogyókat vajon támogatja-e a TB. Merthogy lehet mindenféle csúnya statit olvasni, hogy a magyar lakosság ennyi meg ennyi százaléka életének legalább egy részében---nohát. 

Hallgatok inkább Ennio Morricone-filmzenét, ami fergeteges, misztikus, varázslatos, igen jó egyszóval. Mostanság, főleg a Bang játék hatására kaptam rá a Sergio Leone-filmekre (akiről, ciki-nem ciki, sokáig azt hittem, Corleone, és a Keresztapához is van némi köze, de a filmekhez, szégyen, nem értek), és tetszenek nagyon, bár néha kissé vontatottak. Például mutatnak 5 percig egy kukoricatáblát, aztán jön a főhős, és 10 percig lovagol a semmibe, ennek bizonyára mélyebb jelentése van, de ehhez nem konyítok. Bezzeg, ha én lovagolok 10 percig, annak legalább van eredménye:D, de ettől függetlenül, bejövősek ezek a filmek.

Update: Én -nagyképűség ide vagy oda- úgy tudom magamról, igen jól tudok főzni. De az miért van, hogy a tökfőzelékből csak minden második sikerül? Hm, tán azért, mert Attila még a szagát is utálja, és titokban ellendrukkol?:)

Amúgy meg most olvastam -direkt-az orbáncfű pozitív hatásairól. Tényleg jókat írnak róla. Csak lehet, h napi 3 phár kevés. A legtöbb helyen 6-ot írnak, és szedését emellett tinktúra formájában is javasolják. Arccal az orbáncfűeaivás felé! Még a végén kisül, hogy atomtámadás ellen is véd:)
Ennek kapcsán olvastam pár cikket a placebókról is, meg arról, mostanság fontolgatják, hogy a gyógyszerek betegtájékoztatóján nem a mellékhatásokat fogják hosszan részletezni, hanem épp a pozitív hatásakat. Ez igen üdvöse lenne. Mert ha sokat olvasunk egy mellékhatásról, még a végén tényleg bekövetkezik. Mókás, mennyire összefügg test és lélek.
Kedvenc mellékhatásos sztorimat B. mesélte néhány hete. Altatót vett, és a betegtájékoztatón -műhibaeprek megelőzése végett-hosszan sorolták a mellékhatásokat. Többek között azt is, hogy a gyógyszer álmosságot okozhat. Ejha! Jó lesz vigyázni:)

Úh, milyen csudaszép kettős szivárványt láttunk hazafelé! Esett az eső, aztán kisütött a nap, aztán mindkettő egyszerre (verte az ördög a feleségét:), és egyszercsak ott volt a Városliget felett. A felső karika elmosódott volt, ám az alsó éles és gyönyörű, minden szín látszott rajta, a piros, a narancssárga, a sárga, a zöld, a világos- és a sötétkék, no meg a lila. Máris egy Boribon-mesében éreztem magam, Boribon és a hét lufi, azon nőttem fel, az volt az első könyvem, és máig az egyik kedvenc mesém. És süni is van benne!
"Mégiscsak szép lett ez a mai nap!"

Már alig várom, hogy gyerekem szülessen, és Boribont olvashassak neki. No meg Kacor királyt, persze szigorúan csak a Pósa Lajos-félét, mi mást.